RIESZ LILIVEL, UTÁNPÓTLÁS VÁLOGATOTT KIVÁLÓSÁGUNKKAL BESZÉLGETTÜNK

Szerző: 
lilafeher7
Datum: 
2021. november 19. - 20:30

Kiváló tanuló, tehetséges röplabdázó, nagyszerű csapatjátékos, mindez eszünkbe juthat, ha Riesz Lilire, U16-os csapatunk egyik meghatározó játékosára gondolunk. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy Lilinek mi a titka a kimagasló tanulmányi eredményeit illetően, kik jelentik négyes ütőnk számára a legnagyobb szurkolótábort a mérkőzéseken, vagy szeretnétek megtudni, hogy fiatal tehetségünk milyen élményekkel tért haza az U16-os márciusi, zadari Mevza-tornáról, akkor érdemes elolvasnotok a vele készült interjút. 

U. V. Mikor és minek a hatására kezdtél el röplabdázni?

R. L. Olyan családba születtem, ahol mindenki sportolt, és a mai napig is sportolnak, beleértve a nagyszülőket, például a közel nyolcvan éves nagypapámat, aki heti háromszor jár teniszezni vagy az NB1-es tekéző és gerelyhajító nagymamámat. Nem volt kérdés, hogy én is sportolni fogok, csak az nem volt biztos, melyik sportág lesz az, aminél megragadok. Kipróbáltam több mozgásformát is, például tollaslabda, atlétika, de egyik sem fogott meg igazán. Végül elsős koromban az Ancsin Ildi által vezette manó csapatban kezdtem el igazán élvezni ezt a labdajátékot.

U. V. Miért pont az Újpestre esett a választás?

R. L. Van rá egy elég egyértelmű magyarázat, hogy a pályától kb. 100 méterre lakom. A tényleges indok viszont az, hogy az egész családomnak „lila a vére.” Ez azt jelenti, hogy 3 hónapos koromban az első utam a Szusza Ferenc Stadionba vezetett.

U. V. Az élsport mellett az ország egyik legerősebb gimnáziumába jársz, és kiemelkedsz a tanulásban is. Hogy csinálod? Mi a titkod?:)

R. L. A legfőbb titkom, hogy igyekszem minél jobban figyelni az órákon, hogy ami tud, az rám ragadjon, de ha az itthoni felkészülésről van szó, akkor mostanra már megtapasztaltam, hogy mik a határaim, egy nap mennyit tudok tanulni, és aszerint osztom be a tanulnivalóm mennyiségét. Előfordul az is, hogy előre tanulok (az kicsit “fájdalmas”).

U. V. A Kőnig Gábor által irányított U16-os válogatottal márciusban a zadari Mevza-tornán 3. helyen végeztetek. Milyen élmény volt számodra ez nemzetközi megmérettetés? Hogy érezted magad a válogatottban, könnyen megtaláltad a közös hangot az edzőkkel és a csapattársakkal?

R. L. Meghatározó emlék számomra, hogy belepillanthattam a professzionálisan megrendezett nemzetközi versenyekbe, helyszínekbe. Nagy élmény volt a röplabdát ilyen magas szinten űző emberekkel játszani, mind csapaton belül, mind más csapatban. Összességében jól éreztem magamat, az edzések fárasztóak, de nagyon élvezhetőek voltak. Jó kapcsolatot igyekeztem kialakítani az edzőimmel, és a hosszú évek válogatott táborai miatt sok baráttal lettem gazdagabb.

U. V. Mi a legfőbb célod a röplabdázásban?

R. L. Az, hogy addig játsszak, amíg teljes szívemből élvezem a játékot, és nem egy kötelező feladattá válik.

U. V. Szerinted mik az erősségeid a saját posztodon és miben kell még fejlődnöd?

R. L. Sokszor mondták már nekem, hogy öröklötten nagyon magas a súlypontemelkedésem, jól átlátom a pályát és sokáig erősen tudok koncentrálni. De sajnos a blokkom sokszor eléggé gyenge és az állóképességemen is van mit javítani.

U. V. Sportolói pályafutásod során melyik az a meccs, amire a legszívesebben emlékezel vissza, és miért pont az?

R. L. Érdekes, hogy ez maradt meg ennyire, de egyszer, még nagyon régen, Szegeden tartottak egy 2 napos versenyt, és a csapatommal sajnos nem voltunk a toppon, ezért a 9. helyért játszottunk. A Sümeg volt a másik csapat, és döntő szetthez ért a meccs. Óriási hátrányt dolgoztunk le, és ezzel nyertünk. Ebből számomra az a tanulság, hogy egy meccset soha nem lehet feladni.

U. V. A továbbtanulásra rátérve, az érettségit követően mit szeretnél tanulni a röplabdázás mellett?

R. L. Kiskorom óta nagy álmom, hogy apukám nyomdokaiba lépve orvos legyek, és segíthessek az emberek problémáin. Ha minden jól megy, akkor hű maradok ehhez a tervhez, de a röplabdát se akarom elhanyagolni.

U. V. Számodra kik jelentik a legnagyobb szurkolótábort a mérkőzéseiden? :)

R. L. Egyértelműen a családom. Majdnem minden meccsemen van kint valaki, az édesanyám viszont mindig ott van. Valaki otthonról támogat, na ő az én másik nagymamám. Néha a csapattársaim nevetnek is, hogy megint itt van az egész Riesz família. A szurkolókról eszembe jut még az is, hogy az egyik évben a korosztályomban én kaptam az „Újpesti Szívdobbanás” díjat, ami rendkívül jól esett.

U. V. Ha meghallod azt a szót, hogy röplabdázás, mi az, ami először eszedbe jut? Mit jelent számodra ez a sportág?

R. L. Szabadság, kikapcsolódás, szünet, BARÁTOK, adrenalin, koncentráció, célok…

 

További sok sikert kívánunk Lilinek az élsportolói pályafutásában és a tanulmányaiban egyaránt!

Hajrá UTE!

 

Készítette: Kovács Lilla